Jelenlegi hely

Veress Krisztián

A kezdetek

A pályafutásom 6 éves koromban kezdődött. Apukám programtervező matematikus volt és az Ő 368-osán tanultam meg mi is az a C:/. Először természetesen a különféle DOS-os játékok érdekeltek, főleg a Gomoku és a sakk. Aztán egyszer csak apa megmutatta, hogyan kell egy névnapi üdvözlőkártyát ASCII karakterekkel kiírni a képernyőre és kinyomtatni.
Megkaptam az első saját 386-os gépemet, ha jól emlékszem volt benne 8 MB RAM. Innentől kezdve nem volt megállás: megtanultam a DOS-t, fájlrendszerkezelést, Clipperben programozni és DBase III Plusban adatbázist kezelni. Később áttértem a C-re.

Tanulmányok

A gimnáziumot Szegeden a Ságváriban végeztem, matematika-fizika szakon. Ekkor már Intel Pentium procis vassal toltuk. Jóbarátom és osztálytársammal együtt elkezdtük tanulgatni a Linuxot, főleg Debian-t. Több ízben vesztettük el az összes adatunkat, mire megtanultuk hogyan kell rendesen dual-boot rendszert telepíteni és Linux kernel-t fordítani. Az érettségi után Pestre a BME VIK-re illetve Szegedre a PTM (programtervező matematikus) szakra jelentkeztem. Mindkét helyre felvettek, de Szegedet választottam.
Az első szemeszter után után jelentkeztem a műszaki informatikus szakra is, így a harmadik félévtől kezdve két szakot végeztem párhuzamosan. Jól jött a Gomokus háttér, hogy "kisakkozzam" melyik kurzusokat kell felvegyem előre, hogy 6 év alatt elvégezzem mindkét BSc + MSc-t, és egyik félévben se legyen több mint 60 kreditem.
Ahhoz, hogy finanszírozzam a sok ethanolt, amit ekkoriban előszeretettel fogyasztottunk, beálltam demonstrátorkodni. Kezdetben olyan tárgyakat tanítottam, amelyekben magabiztos voltam, később olyanokat választottam, amelyeket nem teljes mélységükben értettem amikor én tanultam - így rákényszerítve magamat, hogy megtanuljam őket rendesen.
A PTM-es diplomámat Adaptív Evolúciós Algoritmusokból írtam. A műszaki informatikus diplomámhoz találtam egy egyetemi projektet, amelyet Dr. Maróti Miklós vezetett. A téma vezetéknélküli szenzorhálózatok (WSN) volt, és mivel ez beágyazott szoftverfejlesztést jelentett, jelentkeztem. A második diplomám a projekt keretében készült, WSN MAC-protokollok benchmarkingja és tesztelése témakörben.
Az egyetemi eredményeim hozzásegítettek több kitüntetéshez (OTDK 1. helyezett, TTIK Kiváló Hallgató, Köztársasági Ösztöndíj).

Karrier

Az egyetem után folytattam a munkát a vezetéknélküli hálózatok projektben, s párhuzamosan belekezdtem a PhD-be. Jártam a kurzusokra, tanítottam, de valami hiányzott. Egy év után egy posztert prezentáltam Zürichben az ETH-n, ahova elkísért Miklós is. Az Ő régi kollégája ekkor már a zürich-i Google irodában dolgozott, és meghívott minket ebédre, illetve egy office tour-ra. Ekkor jöttem rá mi hiányzott: az ipari környezet. "High-tech", "datacenter", "big data", "distributed high performance computing" - ilyesmi járt egyfolytában az agyamban.
Elhatároztam, megpróbálom a lehetetlent, jelentkezek a Google-be. Megterveztem mindent. Fél évet adtam magamnak felkészülni. Napi 2 óra angol, 4 óra algoritmus, 4 óra implementálás. Végigtanultam a teljes "Új Algoritmusok" könyvet. A teljeset. Igen, az összes apróbetűst is. Megoldottam minden "Cracking the Coding Interview" típusú könyvet, amit csak találtam. Aztán jelentkeztem több magyar céghez illetve az Amazonhoz Edinburghbe, hogy hozzászokjak az interjú-stresszhez - na meg, hogy legyen backup opció. Mindenhova felvettek, nagyon kellemetlen volt mindenhol nemet mondani.

Aztán 2012 Szeptemberében jött a telefon a Google-től. Két telefonos interjú lement, behívtak, az onsite interjú jól sikerült. Pár hét múlva érkezett a FedEx-es levél a szerződéssel. Bejutottam!
2013 január 4.-én volt az első napom a zürichi irodában. Ott, ahol anno már jártam egyszer. Gyorsan rá kellet jönnöm, hogy ez valami más, mint amit megszoktam. Itt mindenki okosabb nálam. Nem tudok újat mondani. Mindenki gyorsabban old meg mindent mint én. Az első pár hónap óriási stresszel járt, mire megtanultam, hogyan kell azt az óriási mennyiségű információt, munkát, feladatot feldolgozni, ami nap mint nap ránk szakad: meg kell tanulni nemet mondani. Ekkortól kezdve a munka élménnyé változott.

A Google

A pozícióm neve "Software Engineer in Test", majd később "Software Engineer Tools and Infrastructure" lett. Ez kb. azt jelenti, hogy olyan belső használatú dedikált szoftvereket írunk, amelyek egy bizonyos termék tesztelhetőségét segítik elő, azokat validálják és garantálják, hogy a projekten dolgozó "Software Engineer"-knek minél nehezebb legyen bugos kódot írni, illetve az releaselni. Az első két évet a Google Shopping egy gerinc-projektjén töltöttem. Megtanultam, hogyan lehet több terabájtnyi adatot milliószor újra és újra feldolgozni. Másodpercek alatt. Egy kritikus infrastruktúra-migrálás középpontjába kerültem, ahol 12 hihetetlen okos és gyors SWE-vel kellett felvennem a versenyt. Ahhoz, hogy a migrálás problémamentes legyen (ne legyen adatvesztés, adat-korrupció, stb.) automatizált verifikációs rendszereket kellett kifejlesztenem, és a migrációs tervbe beiktatni. A migrálást csont nélkül levezényeltük, amelynek anno elég nagy visszhangja volt, tekintettel a feladat komplexitására és potenciális veszélyeire.
A 2016-os évben váltottam, egy formálódó csapathoz csatlakoztam, amely a Universal App Campaign -kel foglalkozott. Ez egy tipikus quality probléma, így a SWE-k nem voltak tapasztaltak, hogyan kell nagy pipelineokat, high-availability rendszereket futtatni és karbantartani a Google adatközpontjaiban. Az én feladatom az volt, hogy a csapattagokat kiképezzem erre a tudásra azáltal, hogy részben megoldottam az infrastruktúra, verifikációs és release problémáikat.
Párhuzamosan elindítottam egy projektet, amely nagy, erőforrásigényes tesztek definiálását, futtatását és menedzsmentjét teszi lehetővé - a teljes Google számára. Jelenleg is ezen dolgozom, több csapatot aktívan migrálva az új infrastruktúrára.

Család

Svájcba 2013-ba feleségemmel, Veress-Pajti Dórával költöztünk ki, majd 2014 márciusában megszületett első kisfiunk, Boldizsár, majd 2016 májusában Bendegúz. A gyerekekkel való foglalkozásban, játékos tanításukban nagyon nagy örömömet lelem és örülök, hogy mindkettőjük egészséges, és hát hiperaktív. Néha nagyon nehéz, de élvezem. Na jó, nem néha. Mindig. Mindig nehéz. És mindig élvezem. Hogy miért? Talán mostanra világossá vált: sosem választottam a könnyebb utat. Teher alatt nő a pálma, nem igaz?